Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013.06.07

Idősügyi Nemzeti Stratégia

A sikeres öregedés lényege, hogy a humán életkapacitáson belül minél hosszabban fenntartható egészségben éljen az egyén. A fenntartható egészség fogalma többet jelent, mint a konvencionálisan használt egyészség-fogalom. Tartalmazza az öregedés tudományosan alapozott értelmezését, miszerint az emberi öregedés nem krónikus betegség(ek) összessége, mely minden szempontból megsemmisüléssel végződik, hanem az előbbiekben meghatározott folyamatában időbeni (normál) változások egyedi kialakulása, esélyek és kockázatok szerint. A normál öregedés során végbemenő változások a biológiai programnak megfelelően egyéni különbségekkel érintik a szervezetet, sejtszinttől, szöveti-, szervi- és szabályozóműködések szintjéig egyaránt, egységnyitől a kombinált formákig. Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy az érintett szervi működések kapacitása (tól-ig teljesítmények) beszűkül ugyan, de a homeosztázisa megmarad. Ily módon azonban sérülékenyebbé, válik és kóros változásokra hajlamosíthat. A homeosztázis felborulása már nem csak a működés kapacitásának beszűkülését eredményezi, hanem dekompenzálja a működéseket, kóros reakciókat, vagy folyamatokat eredményezve. Az egyedileg zajló normál öregedési változások és a hozzájuk társuló, vagy általuk kialakuló kóros történések kombinációi jelentik az öregedés és öregkor sajátos problémáit, kihívásait orvosnak, egészségügyi és szociális ellátónak, érintettnek és családjának egyaránt. Ezek figyelembevételével kell é lehet értelmezni, kezelni az öregedés és öregkor fenntartható egészségének és betegségeinek feladatait, megelőzésben, megőrzésben, diagnosztikában, gyógyításban, rehabilitálásban, és követéses ápolás – gondozásban.